Citerakészítői pályafutásának hajnalát felidézve egy atyai sóhajra emlékszik vissza: – Fiam, ettől még te is jobbat csinálsz – állapította meg az öreg, amikor az egy havi fizetésért kiizzadott cifra hangszer elsőként megpendült. Nem tévedett: a fiú nekilátott, és már az első saját készítésű citerát borsos összegért ragadták ki a kezéből.

Ennek bő negyven éve: Kovács Imre hangszereit elsőként a hajdúnánási citerazenekar vette használatba. Az együttesnek nélkülözhetetlen tagja volt, mígnem a 80-as évek derekán felbomlott a csapat – ezzel együtt ő is felhagyott a hangszerkészítéssel. Mestersége fonalát 2002-ben vette fel újra, amikor rendeltek tőle egy, majd egyre több citerát. Szülőföldjét hátrahagyva 2001 -ben a Balaton-felvidékre költözött. Hamarosan a tihanyi citerazenekar tagjaként kezdett ismét aktívan zenélni, majd 2001 óta Balatonfüreden tanítja és vezeti saját együttesét. A csapat a helyi folkélet ismert szereplőjeként mutatkozik be egyre több helyszínen. Mindennapi elfoglaltságából adódóan szoros kapcsolatban áll a fával: egyéb munkái, csakúgy, mint hangszerei, hozzáértésről, rátermettségről, szépérzékről árulkodnak.